Kuba Cukor Nélkül
egy zárt szigetről nyitott szemmel

Nolblog Saját blogom Segítség

Feltöltök

blogolok videót képet hangot

Kedves Véletlenül Idetévedt Olvasó!

ha már minden bejegyzést végigszemlézett itt, és még mindig kíváncsi a világnak erre a szegletére, látogasson el ide, mert bár a Kuba Cukor Nélkül már jó ideje inaktív, máshol viszont folytatódik, Hely a tetőn címmel. Tágult a (tér)kép, a szigetről egy közeli, izgalmas kultúrával rendelkező országba léptünk át. (Bár nem lehetetlen, hogy néha azért még visszatérünk a múlt századi szocializmus állapotában felejtett paradicsomba.)

Búcsúzóul itt hagyok három, 2011 novemberében Havannában  készült képet, és az új célország fővárosáról egyet ráadásnak. Disfrútalos!

 


 




 

Egy Canon 450 D, egy 18-55-ös objektív, egy jó adag frusztráció és szomorúság, továbbá nem kevés izgalom és élvezet. A végeredmény sok színes fotó, ami ezentúl az internet végeztéig őrizni fogja (?) két hónapnyi életidőm lenyomatát. Hosszas válogatás és javítgatás után 17 darabot tettem közszemlére egymás után két kiállítóhelyen is - tessék, itt van hozzájuk a link.

A második galériában ma zárt a kiállítás. Két munkásruhás ember összecsomagolta, kocsira rakta és felhozta a nappaliba.
Hazaértek.



Néhány hét, és nagyon remélem, hogy én is csomagolni fogok. Táskába teszem az új gépemet és repülőre ülök, hogy előbb-utóbb én is hazaérhessek. Valahova.


Ha megtaláljuk végre a szerelmet, úgy ragaszkodunk hozzá, mintha csak akkor, csak ott, és kizárólag azzal a személlyel megélhető dolog lenne,  mintha ez a találkozás adná meg végre a hiányzó értelmet az életünknek.

És persze azt akarjuk, hogy örökké tartson, mert kevés jobb dolog van annál, mint a talaj fölött járni kéz a kézben valakivel, aki a legszebb a világon és akihez olyan jó hozzáérni - és aki szerint mi vagyunk a legszebbek a világon, és aki persze imádja, ha összeérünk.

Ezzel együtt, miért hisszük azt, hogy valami végzetes veszteség ér, ha elmúlik ez az érzés? Miért nem bízunk abban, hogy megélhető ez többször is - másokkal,  máskor és máshogyan? Al fin y al cabo, többször megesett már velünk korábban, ezért legalábbis reménykedni kéne, hogy előbb-utóbb ránk talál majd megint.

Alapjában véve nincs minőségi különbség vagy sorrendiség az egyes szerelmek között. Mind ugyanaz a

Elolvasom »

Kiállítás , boldogság no.
Így foglalhatnám össze a közelmúlt és a közeljövő történéseit.
De ezt persze csak az értheti, aki követte a világot többször átszelő útjaimat - ami a blogolvasóknak nem lehetett egyszerű, mert nem írtam róla.
Egyáltalán: nem írtam blogot.
Leszoktam róla.
Viszont úgy tűnik, rászoktam a fényképezésre.

A legutolsó tengeren túli menet eredményét - amelynek TRÁNSITO PRIVADO, azaz TILOS AZ ÁTJÁRÁS a címe - rövidesen felakasztom egy szép, nagy és világos tér falaira.


A38 Galéria
2011. január 18. 20.00 (megnyitó)
2011 január 19 - 2011 február 19 (nyitvatartás)

Mindenkit. Szeretettel.

 

Egyébként meg hallgassatok zenét ---

Fito y Fitipaldis: Me equivocaria otra vez (Megint tévednék)

 

 

Kedves volt és leendő olvasó!

(Die Antwoord - $o$)

Kicsit gatyába rázom még ezt a helyemet az lmv-n, és a következő hónapokban oda küldök majd posztokat a Szigetről - ha a technika, a compañerók, az időm és a hangulatom engedik.

Adiós!
isemilla

photosemilla: 36897 1441666436435 1076289405 31308128 2795297 n


Lett egy ilyen is hozzá -
most már tényleg olyan, mint egy igazi....:)

 

Aznap délután is ott keringtem a Maleconra lefutó negyed szélén, valahol a kórház magas épülete és a sziklák fölé épült legendás hotel, a Nacional között. A lassan enyhülő hőségben húztam magam a járdán valahova felfelé, amikor éreztem, hogy egy nyitott ajtóból hosszan utánam néz valaki.
Visszafordultam.
Rám mosolygott.
Visszamosolyogtam.
Aztán ott álltunk egymással szemben a szobában: én, a külföldi nő a fényképezőgéppel, és ő, az elektro-műszerész/alanyi költő/alkoholista hímangyal, a rumospoharával.



Az a nyomor, ami ezekben a centro habana-beli lakásokban van, mind hasonló, de azért mindegyiknek megvannak a

Elolvasom »

Frank Delgado egyike azoknak a kubai csehtamásoknak, akik megközelítő pontossággal éneklik meg azt, amiben egy átlag kubai él.

Ezt a '60-as évek végén született protest műfajt Kubában Nueva Trova-nak hívják*, és bár mára erősen megkopott, azért vannak még jelentős művelői. F.D. a nueva trova nyolcvanas években indult új generációjának ("generación de topos" - "vakondokok generációja") egyik  kritikus hangvételű énekes-dalszerzője.

Szeretném, ha ez a dala (Isla puta - Kurva sziget) szólhatna a megnyitómon.


* itt van róla egy kimerítőbb tanulmány is spanyolul olvasóknak, Jeffrey Manoel Pijpers-től.


Yo vivo en una isla puta
donde todo el mundo está de paso
donde los que se fueron viven
mejor que los que se quedaron.


Egy kurva szigeten élek,
Amin mindenki keresztülmegy
Hol azoknak, kik elmentek
Jobban megy, mint akik itt élnek


Yo vivo en una isla antena
que emite

Elolvasom »


Kedves Olvasó,


Cuba Without Sugar
címmel rövidesen -
előre láthatóan márc.29-én, 17.30-kor a CEU kávézójában - fotókiállításom nyílik :)

a végleges/pontos időpontról és helyszínről rövidesen hírt adok itt


hasta luego
isemilla



Arról, hogy mi van Magyarországon, azért nagyjából értesülhetünk a sajtóból (ami persze lehetne sokkal jobb is - például jóval több kéne abból a fajta tényfeltárásból, amit az Indexbe integrált Bodoky mutat fel, különösen az elmúlt napokban), meghát persze ott van a rengeteg blog, lehet válogatni, ír boldog-boldogtalan, ahogy a csövön kifér.


Ez Kubában ismert okok miatt nem egészen van így, vagyis az ottani bodokyk még annyira sem írnak, mint az itteniek; ha meg igen,

Elolvasom »

A kibelezés és feldarabolás a nylonnal letakart étkezőasztalon történt, és meglepően kevés vérrel járt – igaz, a nagy része előtte már kifolyt a szentélynek átalakított kisszobában.

A két kecskegidának, a kakasoknak és a kacsának a nyaki ütőereit vágták át, úgy, hogy benne hagyták a kést az állatok nyakában, miközben a vergődő testeket az oltárok fölé emelték. A széles penge mentén csorgott rá a vér az

Elolvasom »

Ezek itt, ebben a posztban E. fotói.
Másfél hónapja készültek, mialatt utaztunk a vonaton.
Santiagoba mentünk meglátogatni a szüleit.



E. Havannában él; webdesign-t, fotózást és informatikát tanult, de nincs igazán képben a legfrissebb trendekkel - ami a kubai internetes állapotokat ismerve nem csoda. Pedig

Elolvasom »

Ahhoz, hogy egy kubai barátotok/szerelmetek meglátogathasson benneteket itt, Európának ebben a rosszkedvű mélyedésében, az adminisztrációnak olyan útvesztőibe kell belépnetek, amilyenbe sosem akartatok.
Most épp erre készülök.
Ha valameddig eljutottam vele, beszámolok majd róla.
Szerintem tanulságos lesz.

 

Talajt fogtam itthon újra, bár - ha tehettem volna - még köröztem volna egy kicsit. Írni nem fogok róla, de néha mutogatok majd képeket. Például ilyet, mint itt van.
Nézz vissza néha!


Adios -
isemilla


 

Megkocogtatta karmaival a horganyzott lemezt, ahogy előreugrált a párkány széléig. Előrehajolt és beleszagolt az őszi levegőbe.
Köhintett egyet, és fázósan megrázta a tollait.


 

 

 

 

 

Elolvasom »

Nem nagyon van kedvem írni - személyes és gyakorlati okok miatt is, amiket most nem részleteznék. Keresem a helyem, és keresem a helyét ennek a blognak is - valószínűleg rövidesen elköltözünk. A címet le fogom adni a házmesternél, hátha ...

Elolvasom »


....mióta éjszakánként újra a kemény biomatracomon fekszem és nem egy sok szerelmespárt kiszolgált, lengve rugózó, gödrös vendégágyon,
mióta nem kell már (amerikai módon) peremig érő vízzel szembesülnöm, ha WC-re megyek,
mióta mindig folyik a víz a csapból (és forró is van!), amikor csak kinyitom,
és nem kell előbb a...

Elolvasom »

Egy olyan országban lakom, aminek nincs tengere.
Azt, hogy ennek van jelentősége, olyankor szoktam szoktam érezni, amikor nagy ritkán tenger vagy óceán közelébe kerülök.
Egy szigeten pedig erre elég nagy a sansz.

Elolvasom »

Havanna El Malecón nevű tengerparti sétánya önmagában megérne egy tanulmányt. Egy olyan igazi elemzőt. Amelyik sorra venné a kubai történelemnek azokat a drámai, lírai, nyomorult, bizarr vagy heroikus fordulatait, amelyek....

Elolvasom »

Ahányszor Budapestről próbálom hívni Havannát (onnan kifele átlagpolgár nem telefonálhat), jobbára kudarcba fullad a kísérlet, ráadásul többnyire iszonyatos telefonszámla követi a kurta beszélgetést. Jellemzően el-elcsukló csörgéssel indul a dolog, ami ....

Elolvasom »